Néha úgy gondolhatjuk, hogy nem könnyű a gyermekeinkkel mostanában. A visszabeszélések, vagy amikor nem fogadnak szót, bizony elbizonytalaníthatnak bennünket, hogy jó szülők vagyunk-e egyáltalán.
Emellett folyamatosan „nevelni próbáljuk őket”, és megmondjuk nekik mi lenne a jó, a helyes viselkedés. Bizony előfordul ehhez hasonló probléma ebben a “szárnyakat próbálgató” és “határokat feszegető” időszakban!
Nem könnyű a feladatunk! Egyrészt hasznos és jó, ha engedjük új tapasztalatokat és élményeket szerezni gyermekünket, ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ezek a tapasztalatok és élmények ne legyenek túl nehezek és veszélyesek számukra.
Néha úgy tűnhet, hogy egyáltalán nem állunk a “helyzet magaslatán”, viszont ne feledjük, hogy a hasznos szülői intelmek és figyelmeztetések segíthetik gyermekeinket abban, hogyan kell majd bizonyos helyzeteket sikeresen megoldaniuk!
Lehet-e egy szülő barát? Hát, nem is olyan könnyű rá válaszolni, igaz?
Valójában az lenne a jó, ha a szülő elsődlegesen, mint szülő, és nem mint barát lenne jelen gyermeke életében!
Tudjuk, hogy a mi szüleink is fontos szerepet töltöttek be az életünkben, bizony hasznos ezeket a tapasztalatokat tovább adni! Vigyázzuk és óvjuk őket, biztonságot nyújtunk, neveljük és irányt mutatunk számukra, hogy testileg és lelkileg is egészséges felnőttek váljanak belőlük. Ez egy felelősségteljes, komoly feladat! Persze az is jó lenne, ha a gyermek mindezek mellett barátként is számíthatna ránk! Ahogy egy jó baráttal, úgy a szülőkkel is meg lehet bizonyos dolgokat beszélni, megoszthatják velünk gondolataikat. Lehet közösen játszani, társasozni, sportolni, nyaralni, kirándulni, jókat enni-inni, moziba menni úgy, ahogy a barátaikkal tennék.
Kiskamaszként, ez még nem kínos számukra, így sok-sok közös, felhőtlen programot el lehet tölteni egymással, mellyel biztosíthatjuk, hogy agykamaszként is szívesen csatlakozzanak hozzánk! Nem könnyű kiskamasznak lenni, de nekünk szülőknek sem könnyű, hiszen a gyermekek még a szülők segítségével tudnak eligazodni a néha zűrzavaros világban. Gondoljunk magunkra úgy, mint egy tehetséges zsonglőr, aki egyszerre két labdát is a levegőben tud tartani: az egyik labda a nevelésről, a tanulásról, a kötelességekről, a másik labda pedig a közös játékról és szórakozásról, a kötetlen és felszabadult szülő-kamasz kapcsolódásról szól.
A szülő-gyermek kapcsolat egy különleges kötelék, szerezzünk minél több boldog pillanatot egymás számára!
Molnár Szilvia, pszichológus
